Nem menekülhetsz örökké.

Én is azt hittem. Ha volt valami kis apró probléma, először csak hagytam. Aztán elhatalmasodott, és én menekültem. De még mennyit menekültem. Sokan mondták, hogy nevetséges, amit csinálok, de rájuk se bagóztam. Tudom, hogy te is leszarod, csak jó, ha tudod, hogy egy bizonyos idő után már nincs hova menni. A saját testedből nem tudsz elmenekülni, a sok mocskot, amit a tetteiddel magadra kentél nem tudod egy forró fürdővel eltüntetni. Ha tükörbe nézel, életed végéig látni fogod a foltokat, azt a ragadós koszt amit magadnak szereztél. Ne nézz így rám. Én sem vagyok kivétel. Fele annyi idős vagyok, mint te, és mégis, rajtam is rengeteg van már.

Hogy te nem látod? Mert nem is akarod látni. De érzed. Ragadsz tőle, ragadnak rád a megvető tekintetek is. Ezért menekülsz, de ez azért már sok. Persze, én sem azért mondom, mert elértem a teljes lelki megnyugvást, sőt, néha szívesen mennék én is jó messzire, csak már látom, hogy felesleges. A bűntudat úgyis utólér.