Nem fogok neked többet könyörögni, ha nem figyelsz rám.

Légyszíves, figyelj most rám, megpróbálok kedves lenni, meg tisztelettudó, de nem mindig sikerül. Miért nem? Hát, azért mert ez nem valami kedves téma. Egyébként emlékszel még egyáltalán arra, hogy milyen a stílusom? Hogy hogyan beszélek? Ha tényleg így lenne, akkor tudnád, hogy néha nagyon nyers tudok lenni, de nem mindig direkt, és nem mindig bántásból, csak én ilyen vagyok. Az őszinteség nem mindig sértés. Lehet, hogy ezt már elfelejtetted.

Mit lesel? Ne nézz rám ezzel a bárgyú tekintettel, mert kurvára idegesít. Ne káromkodjak? Hogy a picsába ne, amikor látom a fejeden, hogy leszarod, meg nem is érted. Ha csak egy kicsit szélesebbre nyitnád a szemed, és az elméd, akkor tudnánk értelmesen beszélgetni. Mit mosolyogsz? Mi az hogy nem is mosolyogtál? Nézel itt rám, látszik rajtad, hogy meg sem akarsz érteni, és hogy nem veszel komolyan. Nem vagyok már gyerek. Úgy tűnik, hogy már a tiéd sem.

Mit fintorogsz? Te nem akarod, hogy az legyek! Neked az a marha kell. Miért ne beszéljek így róla? Ha egyszer tönkretette az életemet, szerintem úgy beszélek róla, ahogy csak akarok. Mi az, hogy adjam meg a tiszteletet? Milyen tisztelet? Nem ismertek ti se Istent, se embert, és te beszélsz nekem a tiszteletről? Ezt azonnal hagyd abba, mégegyszer meghallok ilyet, megyek a picsába. Megint mi ez a fej? Hát szerinted ki tehet az egészről? Nem ő? Nem a csodálatos férjed?

Ilyen tiszta dolgot, mint a házasságot a mocskotokkal összekenni azért szerintem nem kellett volna. Egyébként, minek a papír? Vénségetekre itt arcoskodtok azzal, hogy házasok vagytok, eljáttszátok, hogy a kapcsolatotok tiszta. Pedig köze sincs hozzá. A te kis életedben egy kapcsolat volt tiszta. A miénk. És neked pont ez nem kell.

Mi az, hogy ez nem így van? Nem, nem fogom megváltoztatni a gondolkodásomat, mert neked kellene, és már így is rengeteget változtam, és szenvedtem miattad. Neked semmi nem elég? Beleroskadtam saját magamban, levetkőztem mindent, ami voltam, és ami szerettem lenni, csak azért, hogy neked megfeleljek. Te telhetetlen.

Egy valamit tudok jól csinálni, azt nem veheti el tőlem senki. Nagyon tudok szeretni. A fejeden látszik, hogy nem értesz egyet. Azért mert hülye vagy.

Ne állj fel, nem fejeztem be! Nem akartam ilyet mondani, de már nagyon kikívánkozott, na... Ülj vissza. Köszönöm.

Na, annyi a lényeg, hogy azt érzem, hogy neked nem az igazi szeretet kell, hanem az, aminek látszatja van. Neked a nagyzolás volt mindig a fontos. Az, hogy kifelé, a világ felé láttszon az, hogy milyen szép vagy, milyen boldog vagy, milyen jó neked. Nem érdekel az sem, ha belülről rothad az egész. Mindig a szavak a fontosak a tettek helyett. Ott van Apa. Meghalt volna érted, gondolkodás nélkül. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem csak otthagytad, hanem megcsaltad azzal a szeméttel. Megaláztad, összetörted, tönkretetted. Eldobtad, mint valami rongyot. Tizenhét évet kidobtál az ablakon. Gratulálok!

Csak azt nem értem, hogy késleltetve, de ezzel együtt, miért kellett engem eldobnod? Mi az, hogy ezt nem te akartad? Én tehetek róla?

Nagyon sajnálom, ha így gondolod, de nem tudok varázsolni. Nem tudok helyetted tisztán látni. Jól összeilletek azzal a mocsokkal, mondhatom. A hazug, meg a képmutató. Gratulálok. Még az esküvőre sem hívtál meg. Persze, hogy nem mentem volna el, de azért meghívhattál volna, végül is a lányod vagyok. Legalább is azt hiszem.

Na, látom, ennek megint nem volt semmi értelme. Utoljára beszéltem veled erről, most már látom, hogy fölösleges. Figyelsz te rám? Mit mondtam az előbb? Hagyd csak, mindegy. Látom, hogy leszarod. Akkor most már engem se érdekel.

Szia!